Nagyon sajnálom!

Hát nem hittem, hogy el fog jönni ez a nap is! Nagyon sajnálom , de bezárjuk a blogot! A másik történetünket remélem attól még fogjátok olvasni, és október-november körül jön egy új történetünk amből vagy már 15 oldal van! Többet  nem árulok el abból( sorry) A lényeg, hogy ezt a blogot még nem tudjuk, hogy töröljük-e vagy csak nem jelentkezünk többet! Reméljük nem haragszotok nagyon ránk és köszönjük azoknak a kedves olvasóknak akik végig velünk voltak!

Ui.: Reméljük addig is olvassátok a másik blogunkat, utána meg a másikat!!! Csók és ezer bocsánat!!!
Livi,Lili(Lilibella)

11. fejezet :)

 Sziasztok!Remélem ehhez a fejezethez kapunk pár komit...Ha nem tetszik akkor is jöhetnek a komik! Pusz!Jó olvasást!

-         Ugye most már nem haragszol?- nézett rám. Megráztam a fejemet és neki álltam vacsorát készíteni.

-         Mi a kedvenced?

-         Rendeljünk egy pizza-t, az egyszerűbb- mosolygott. Bólintottam majd, tárcsáztam a pizza-t.

David szemszöge:

Amíg Ash telefonált én addig felmentem a szobájába és szétnéztem. Éppen egy karkötőt néztem mikor zajt hallottam kintről. Nem tétlenkedtem ki ugrottam az ablakon és az erdőt kezdtem kémlelni. Találni nem találtam semmit, de mikor visszanéztem a házra megláttam, hogy egy alak suhan be. Megijedtem, de nagyon féltem, hogy baja esik neki. Ahogy a lábam bírta olyan gyorsan futottam és közbe hívtam apámat:

-         Szia, gyertek gyorsan Ashley-hez!- suttogtam és letettem. Lassan lépkedtem a házba és hallgatóztam. Akit megláttam Ash teste fölött nem más volt, mint anya. Oda ugrottam és ellöktem onnan. Időközben megérkezett az egész család és mindenki megkövülve állt és nézett minket.

-         Kezet emelsz a saját anyádra?- kérdezte gúnyosan.

-         Te már nem vagy az anyám!- ordítottam- Nézd mit tettél vele!- vettem kezeimbe Ashley-t. Nem volt magánál, gondolatba üzentem apunak, hogy elviszem hozzánk…

Edward szemszöge:

Nem értettem mi a baja Bella-nak. Tudtam, hogy nem kedveli annyira Ashley-t de azért erre nem gondoltam.

-         Bella, kicsim nyugodj le!- simogattam a hátát. Belenéztem szemeibe és nagyon meglepődtem és csalódtam.

-         Miért vörös a szemed?- toltam el magamtól.

-         Mert már a Volturi-nek szolgálok, és ott ehetek embert- morgott gúnyosan- Edward én elmegyek és soha többé nem fogsz látni engem majd találsz egy lányt és engem elfelejtesz, viszont muszáj volt átváltoztatnom Ashley-t hibriddé ez volt a feladatom!- mondta. A kőszívem darabokra tört és csak ennyire jutott:

-         Bella én, szeretlek miért tetted ezt?- kérdeztem szinte sírva.

-         Én is, de fogd fel ennek így kell lenni, én nekem meg kell védenem titeket és ezt csak úgy tudom, ha kiképzett katonákkal vagyok körül véve, értsd meg! Szeretlek!- és Bella már ott se volt. Lehet, hogy ez volt az utolsó szava felém, de nem hagyhatom… Már futottam is felé, simán utol értem, megfogtam és a fülébe suttogtam:

-         Bella azt hitted, hogy ezzel lerázhatsz? Akkor rosszul hitted én veled megyek és bármi történjék, együtt éljük át, én nem tudok, nélküled létezni fogd fel… Nem bizonyítottam már be neked 100?- nyomtam egy puszit az arcára.

2 órával később:

Aro-nak nem akadt gondja abba, hogy én is jöttem így kaptunk egy nagy hálószobát és egy fürdőt. Alice gondolom látta, hogy én is eljöttem, de a biztonság kedvéért már felhívtam…

David szemszöge:

Alice mindent elmagyarázott, de én emiatt nem izgultam csak féltettem Ashley-t. Nem ismerjük még annyira egymást de én már most is szeretem… De kimondani még nem tudom könnyen.

-         Szóval akkor én most félig vámpír vagyok, de át tudok változni farkassá?- kérdezte Ash, maga elé meredve. Szegénynek sok volt ez így egyszerre.

-         Igen, de semmi baj mi itt vagyunk is vigyázunk rád!- ületek le mellé családtagjaim. Én egy fotelból figyeltem és merengtem azon, hogy szüleim csak így itt hagynak, én megértem, hogy fontosak egymásnak, de van egy gyerekük rá nem gondoltak? Keserű állapotomat Jazz észrevette:

-         Ne legyél, szomorú a szüleidre csak védeni akarnak!- bíztatott. Valahol igaza volt… De felhívni is lehetne…

-         Még mindig kutya szagom van?- kérdezősködött tovább Ash. Rosalie megrázta a fejét majd felmentek, hogy megtervezzék neki a szobáját, pedig már reménykedtem, hogy együtt lesz a szobánk…

-         Esme- kezdtem lágyan- beszélhetünk?- néztem rá. Születésem után mikor kicsi voltam sokat voltunk a kedvenc helyemen a kis forrásnál. Bólintott majd el is tűnt. Én is így tettem majd szép lassan beértem.

-         Ne haragudj rájuk- ültünk le a kövekre- igaza volt Jasper-nek- simogatott.

-         Rendben, viszont azok az újszülöttek, akik erre felé voltak elmentek már?- néztem rá aggódva. Féltettem a családot, de legjobban Ashley-t.

-         Az igazság az, hogy Jasper és Emmet körül néztek és találtak pár friss nyomot!- mondta egy kis félelemmel a hangjába- De nyugodt lehetsz, mindenki biztonságba van!

Ashley szemszöge:

Vidáman festegettük és szépíthettük a leendő szobámat. Tényleg szép lesz: lila lesz minden, mert szerintük ez illik ide. Nem ellenkeztem nekem is tetszik bár a kedvenc színem a kék, de nem baj… 1-2 óra alatt végeztünk is olyan gyorsan tudtam mozogni, hogy néha a lányok mondták, hogy lassítsak, mert elszédülnek.

-         Többiek?- lépett be az ajtón Jasper.

-         Carlise dolgozik Esme és David az erdőbe Emmet meg sorozatot néz- mondtam. Jasper olyan távolság tartó volt velem, mint ha nem kedvelne.

-         Sziasztok!- köszönt kedvesen David. Mellém lépett és átfogta a derekamat.

-         Akkor megyünk ma vadászni?- kérdezte Rosalie. Mindenki bólintott majd kisuhantak a szobából.

David szemszöge:

-         Menj, nyugodtan én nekem még nem kell!- nézett fel rám Ash.

-         Nem hagylak egyedül amúgy meg tegnap ettem- csókoltam meg- Tudod ma csak a miénk a ház, úgy hogy mit csináljunk?

-         Elsőnek én elmegyek lezuhanyozni- mosolygott és már ott se volt. Hihetetlen milyen aranyos mosolya van. Hitetlenkedve néztem az órára, ami 15:00-t mutatott. Gondolkoztam mit csinálhatnánk, de jött egy SMS-m Alice:

„ Alkut ajánlok vagy eljössz velem vásárolni vagy lemosod a kocsimat, na, mit szólsz? Csók nénikéd!”- gyorsan írtam neki vissza:

„ Lemosom, a kocsidat úgy se tudtuk mit csináljunk, de ez kétségtelenül zsarolás, bár nekem így jobb J”

-         Meg van már a programunk?- kérdezte a hátam mögül Ashley. Megfordultam, de a hang a torkomon ragadt. Haja fel volt kötve csak egy tincs lógott le, egy rövid farmer nadrág volt rajta és egy fürdőruha topp. Kecsesen elsétált mellettem és leült az ágyra. Nagy nehezen megszólaltam:

-         Nagyon csinos vagy. Alice megzsarolt, hogy elvisz vásárolni, ha nem mosom le a kocsiját úgy, hogy ha van, kedved segíthetnél.

-         Zsarolós Cullen-ék!- mondogatta- Rám Ros erőltette ezt a fürdőruhát, mert Alice látta, hogy kocsit mosunk!- mondta zavarodottan. Kézen fogva lesétáltunk a garázsba én kiálltam az autóval ő addig hozott vödröt, vizet, rongyokat és neki láttunk.

-         Tiszta víz lettél!- nevetett rajtam.

-         Te meg túlszáraz vagy- öntöttem rá egy hordónyi vizet. Még egy fél óráig mostuk fényeztük a sárga Ferrari-t. Fáradtan dőltünk le a kanapéra és csak nevettünk jól éreztük magunkat. Betettünk egy filmet, valami horrort. Éppen egy eléggé durva jelenet volt ránéztem Ashley-re aki eltakarta a szemét a kezeivel. Pár másodpercig csak néztem majd az ölembe húztam és leállítottam a filmet.

-         Köszi-, nézett rám gyönyörű szemeivel. Azt hiszem készen álltam, hogy kimondjam:

-         Ashley valamit el kell mondanom- tűrtem el egy tincset az arcából. Rám elemelte a tekintetét.

-         Én, szeretlek- csókoltam meg. Két csók között mondta, hogy ő is és ez a mennyig repített.

Remélem tetszett, mert ez volt szeptemberig az utolsó fejezet… nyaralási okok miatt… Bár lehet, hogy meglepünk titeket pár plusz fejivel… Addig is szép időt és jó nyaralást!

Pusz Livi, Slézi

11. fejezet

Jön a kövi :)

Sziasztok! Nyugi pár nap és hozzuk a fejit nem sokárra kész lesz remélem várjátok!
Pusz: Slézi,Livi

10. fejezet!

10. fejezet

-         Emmet ne már!- morgolódtam és a fejemre húztam egy párnát. David kipattan az ágyból és lehúzta rólam a takarót. Emmet magunkra hagyott, én meg kikászálódtam az ágyból szépen megágyaztam és átmentem Alice-hez.

-         Szia-, öleltem meg.

-         Jó reggelt! David mondta már a hétvégei kirándulást?- húzta fel apró szemöldökét.

-         Nem- mondtam zavartan- Biztos csak elfelejtette!- kölcsön kértem tőle egy ruhát majd visszamentem David szobájába. Nem találtam senkit ezért úgy gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni az erdőbe. Kiugrottam az ablakon és átváltoztam.  Farkasként bolyongtam az örökzöldek között és azon tűnődtem, hogy hol lehetek. Kis idő múlva megláttam a Cullen házat ezért átváltoztam és elrejtettem a szagomat és beugrottam a mostani szobámba. Felvettem pár szekrénybe talált ruhát: Farmer egy kék kivágott top és egy fekete magas sarkú. Lementem a nappaliba hátha van ott valaki, de csak Bella-t találtam ott. Vajon hol lehetnek a többiek? Elő vettem a zsebemből a telefonomat és felhívtam David-et.

-         Halló, szia!- szólt bele mély hangján.

-         Szia, hol vagy?

-         Most nem érek rá- mondta keményen.

-         Rendben mikor jössz?- kérdeztem szomorúan.

-         Majd megyek hello!- és lecsapta a telefont. Megnémulva tartottam a kezembe a készüléket és azon gondolkoztam, hogy hol lehet. Próbáltam visszaemlékezni a kedvenc helyeire, de péntek van (szerencsére elmaradt a tanítás) ilyenkor általában itthon szokott lenni. Gondolkozásomból Bella gúnyos hangja ébresztett fel.

-         Nem vagy az anyukája nem hallottad, hogy le akar koptatni jobban, teszed, ha most mész!- vicsorított.

-         Szívtelen vérszívó!- üvöltöttem majd eltűntem. Amilyen gyorsan bírta a lábam-elfutottam majd később átváltoztam. Nem értettem mi baja van velem Bella-nak nem csináltam vele semmit. Visszamentem a kis faházamba és ledőltem a tévé elé. Nem tudtam mit tehettem, hogy mind a ketten így lekoptattak. Talán még megpróbálhatnám Alice-t.

-         Szia, át tudnál jönni?- szipogtam a telefonba.

-         Nem most nem jó David-el és egy barátnőjével várunk a mozira!- szóval egy lánnyal van Dav. Tudhattam volna – dühöngtem magamba. Nem válaszoltam csak lecsaptam a telefont. Mit tehettem, hogy így elárultak? Pedig Alice-t a barátomnak tekintettem.

2 nap múlva:

Rég nem mozdultam már ki csak néha eszek iszok, kimegyek, az erdőbe átváltozok és sírok. Holnap iskola, de nincs kedvem bemenni, de sajnos muszáj lesz. Azóta senki se hívott még David se. 

Másnap reggel frissen ébredtem. Letusoltam és felvettem egy igen csinos összeállítást: farmer miniszoknya, piros magas sarkú és egy piros kivágott topp. Nyár eleje volt már csak 2 hét van a suliból. Elindultam a suliba az én kis kocsimmal, mikor odaértem már várt rám Alice, de én csak intettem neki és más hová parkoltam. Kénytelen voltam elmenni mellettük:

-         Szia Ashley!

-         Sziasztok!- láttam, hogy belekezdett volna a mondandójába a kis pöttöm ördög, de gyorsan felszívódtam. Csalódtam bennük és ezt nem fogom egy hamar feldolgozni. Kecsesen belépkedtem a terembe és lefagytam: David éppen az egyik osztálytársamnak adott puszit. Igazából mellette ültem volna de csak megvontam a vállamat és átöltem az egyik nagyon helyes fiú osztálytársamhoz. Becsöngetéskor bejött a tanár és végig nézett az osztályon.

-         Miss. Coll nem David mellett ült?- nézett rám.

-         De, már is ülök vissza- mondtam lemondóan. Elfoglaltam a helyemet és jegyzetelni kezdtem. Pár perc múlva egy papír fecni érkezett a füzetembe, ez Dav írása.

„ Csinos vagy ma… Mi a baj?”

„Van képed megkérdezni? Tessék, elmondom: Ott hagytál Bella-val aki tudod, hogy nem szívlel! Meg Clar-el voltál moziba!” Ezután nem jött válasz. Kicsöngetéskor összepakoltam a dolgaimat és elindultam a következő óráimra. A nap valamennyire nyugisan telt addig a percig, amíg David le nem ült mellém az ebédlőben.

-         Figyu beszéljük meg- simította meg a vállamat.

-         Ne érj hozzám- sziszegtem- mit kell ezen megbeszélni?- kérdeztem tőle sértetten.

-         Félre érted Clar egy barátom, a szüleit megölte egy vámpír, de mi azt mondtuk neki, hogy eltűntek és Alice-el elmentünk őt felvidítani- nézett mélyen a szemembe. Megértettem, de egy valamit nem értettem és ezt szóvá is tettem:

-         És ezt miért nem lehetett elmondani?

-         Hát féltem, hogy elmondod neki!

-         Szóval nem bízol bennem, tudod, mit mindegy holnap találkozunk, szia!- köszöntem majd hazamentem. Otthon pakolgattam, takarítottam majd valaki hátulról megfogta a derekamat és megához húzott.

-         Mondtam, hogy nálunk fogsz lakni, mert féltelek és mert megszerettelek!- simított végig az arcomon. Elmosolyodtam majd megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem zavart, hogy pár órával ezelőtt összevesztünk, de én is szerettem.

Itt a friss pusz: Slézi!

Szereplő változás!

Szereplő változás fog következni még pedig úgy hogy David Cullen kinézete más lesz nem Ian Somerhalder hanem Eric Saade :) pusz Slézi

VISSZATÉRÉS!

Sziasztok Öröm hírrel szólgálok nektek! Én(Slézi) és nem Petra hanem egy másik barátnőmmel folytatni fogjuk ezt a történetet mert volt ihlet eddig is csak ídő nem volt :) Remélem még senki se pártolt el a blogtól és nem sokárra hozom a fejezeteket pusz!

Slézi!

Meglepiiiii!!!!!!!!!!!! :)

Köszönjük a kitartást!!!!!!!!!!!! Hát ezzel a kis ajándékkal szerettünk volna kedveskedni!!!!!